What if...

Biztosan sokan feltettétek már a kérdést "Mi lenne, ha..." ...én nagyon sokszor megtettem már. Amikor döntést kell hoznom, folyton ott kavarog bennem, az, hogy "mi van, ha rosszul döntök?" ...mert akkor most mindent elszúrok..."vajon ez Isten akarata?", "biztos, hogy ezt akarom csinálni?"...Ezek mind olyan költői kérdések, melyekre igazából csak Isten előtt fogom megkapni a választ...Pedig milyen jó lenne azonnal tudni, hogy mi a helyes és mi nem.
Sokszor gondoltam már arra, hogy annyian írnak blogot, nekem is kéne...aztán elmaradt, mondván úgy sincs rá időm. Nemrég a Mai Igében olvastam, hogy milyen lehetőségeink is vannak, ha az emberekhez el akarjuk juttatni az evangéliumot. Ezek között volt a blogozás is. De igazából arra is rájöttem, azzal, hogy leírom azokat az érzéseket, amik bennem vannak én is megkönnyebbülök, és valószínű nem csak én küzdök ilyen problémákkal...így a velem sorstársúakat is támogathatom.
Ma este facebookozás közben eszembe jutott a nicelife.hu oldal. Nagyon szeretem ezt az oldalt, mert mindig olyan jó üzeneteket hordoznak a keresztyén filmek. Most is rábukkantam egyre...vajon mi lehet a címe?:)..."Mi lenne ha..."  Kész! Tudtam...nekem ezt meg kell nézni. Annyira szeretek álmodozni, tervezgetni. Csak olyan keveset teszek érte, hogy megvalósuljon. De hogy meg kell-e neki valósulni, azt az Úr tudja...én csak bele akarok simulni a tervébe.
Ebben a filmben egy fiatalember kap egy második lehetőséget, mivel az élet egyik pillanatában egy rossz döntést hozott és ez teljes mértékben megváltoztatta az életét, és azt a tervet, amit valójában Isten szánt neki...sikeres bankár lett, esze ágába se volt Bibliát olvasni, pedig annak idején teológiára akart menni, és volt egy keresztyén barátnője...Isten megmutatta neki azt az életet, amit elszalasztott a siker mámora miatt...Csodálatos család, egy csodálatos és istenfélő feleség, 2 gyönyörű kislány...és igen, lelkipásztori szolgálat...amikor észhez tért, hogy mit szalasztott el, Istenhez jött és már nem akarta többé a régi életét...De ez nem így működik. A döntéseinknek következménye van! Így neki is meg kellett birkózni azzal, hogy visszatér és NEMet mond azokra a jövőbeni tervekre, amiket szövögetett...Hmmm...neki így milyen egyszerű!-mondhatnánk...Vajon hányan látnánk be, hogy hibás döntéseket hoztunk, és hányan változtatnánk az életvitelünkön, ha Isten megengedni, hogy lássuk az eredeti tervet az életünkkel...?! Én kíváncsi lennék rá...De nagyon fájna a szívem, ha Isten valami teljesen mást szánt volna, mint amit most megélek...Bizonyára az Övé is fáj, ha így kell ránk néznie...
...Minden esetre Isten a rosszból is jót tud kihozni, minden javunkra van, akik hiszünk...na ez nem hatalmaz fel arra, hogy csináljunk amit csak akarunk...De megnyugtató, hogy mindig van második lehetőség, efelől nem lehet kétségünk...Isten segít a döntésinkben, ha alapból minden dolgunkban keressük Őt, ha ez így van, nem tudunk olyan nagyot "véteni", hogy azt ne lehessen kikorrigálni, csak lehet kicsit hosszabb és rögösebb lesz az út...
Egy életünk van, egy örök és egy lelkünk egy testben...legtöbbször hagyjuk is, hogy az test uralkodjon felettünk, az döntsön, az irányítson, mintha az olyan fontos lenne...Itt szoktuk elszúrni. Itt szúrom el a dolgokat én is, amikor hagyom, ez irányítson, amit a két szememmel látok, amit a két kezemmel megfoghatok, amit az eszemmel megérthetek, amiben van logika...A hit dolgai, nem ezek. Egyik sem. A hit arról szól, amit nem láthatok, nem foghatok meg, vagy nem foghatom fel, de érzem a szívemben, hogy jó lesz és ugrom is, vagy hegyekre mászom fel, oda megyek ahová "normálisan" nem is mennék...A kérdés magamnak elsősorban az, van-e hitem, hogy mindenben Istenre hagyatkozzak? Még nem látom mi lesz, de cselekszem...Ó, Uram, megtudom-e tenni?...
...Istenem te látod, hogy nem...Te látod, hogy kicsinyhitű vagyok még mindig, pedig már igazán megtanulhattam volna, hogy Te sosem akarnál nekem rosszat, és Te olyan jó vagy...
Bocsájtsd meg nekem a kicsinyhitűségemet, a döntésképtelenségemet, meg azt, hogy van bennem "Mi lenne, ha..." Nem kéne kételkednem Benned, csak egyszerűen hagyni azt, hogy nagy dolgokat vigyél véghez általam. Ahelyett, hogy töprengek, meg álmodozok, vagy épp siránkozok...hálát is adhatnék! Ehelyett engedem, hogy a Sátán körbe vegyen a félelmeivel, és elhitesse, hogy semmire nem vagyok képes, használhatatlan vagyok, hogy semmit nem értem el, nem is fogok, és úgy...úgy kell meg is halnom. Ó, add Uram, hogy ne higgyek neki, ő csak rosszat akar nekem, csak el akar választani Tőled, azt akarja, hogy ne legyen bennem szeretet, hogy csak stagnáljak, vagy épp a süllyesztőbe kerüljek...
Istenem! Én hiszem, hogy van egy csodálatos terved az életemre nézve, úgy szeretném, ha nem szalasztanám el a jó lehetőségeket, az áldásokat, amiket nekem szántál...Kérlek ne engedd, hogy a saját butaságaim, okoskodásaim, olyan dolgokba vigyenek, amelyek nem helyesek...Te tudod Uram, hogy én se akarnám ezt, de sokszor olyan erőtlen vagyok. Kérlek Te légy naggyá bennem, hogy Téged lássanak bennem, akár szavak nélkül is, mert sokszor szavaim sincsenek...Tudom Uram, hogy közel már az a Nap, amikor minden döntésünk és cselekedeteink nyilvánvalóvá lesznek...Uram, őriz meg attól, hogy azt kelljen látnom, hogy szomorkodsz afelett, amit itt e Földön oly sokszor elrontottam. Azt szeretném, ha látnád, hogy ragyogtál Bennem...én nem vagyok erre képes, fel se tudom fogni a Te hatalmadat...de nem akarom folyton a kételyt magamban, adj kérlek magabiztosságot, hogy tudjam a Te orcád velem jön bárhová is megyek, és bármit is teszek...Mert nálad semmi sem lehetetlen! Köszönöm, hogy te megígérted, hogy nem kell félnem...Uram, nem is akarok többé! Abban a helyzetben, körülményben, anyagi és lelki állapotban, amiben most vagyok, így ruházz fel azzal a bölcsességgel, hogy láthassam, hogy mi a terved, hogy értsem mit akarsz, és hogy meg is cselekedjem minden kételkedés nélkül! Szeretlek Atyám! Ámen!