Bevallom, azt hittem, hogy a ma esti ifin, ezzel a témával kapcsolatban, arról lesz szó, hogy az embert becsaphatják az érzései, legyen inkább kimértebb, megfontoltabb, racionálisabb, és minden az érzelmek ellen fog szólni.De egész más megközelítést kapott ez a két dolog. Persze nem baj, ha tényleg megfontoltan, nem kapkodva, tudatosan irányítjuk minden tettünket, legyen az bármilyen verbális, vagy nonverbális közvetítés a másik felé. Akár egy szó, köszönés, egy mosoly, vagy épp egy tartalmas/érzelmes beszélgetés. A racionalitás tudatos dolog, az érzelem viszont nagyon nem. Legtöbb esetben nem is tudjuk megfékezni, megszüntetni. Valakit nem szeretni nem lehet csak olyan könnyen, hogy ma eldöntöm, hogy nem szeretem és akkor kész elmúlik. De a gyűlölet se múlik el csettintésre. Olykor nagy harcokba kerülnek. Ilyenkor dőlnek el a dolgok az agyban, szokták mondani.
Vannak emberek, akik mégis az érzelmek kifejezése mellett érvelnek, de vannak legalább ennyien, akik viszont a racionalitás mellett ...Akkor most, hogy döntsük el, hogy adjunk-e hangot az érzelmeinknek, vagy az az ésszerűbb, ha inkább csendben maradunk és várunk?
Nézzük meg mi szól a racionalitás mellett...
A Biblia arról ír a Példabeszédek könyvében, hogy bölcsek legyünk, és legyünk késedelmesek a szólásra(Jakab 1:19-20). A bölcsesség kezdete pedig az Úrnak félelme(Péld. 9,1O). Vagyis, akkor nyisd ki a szádat, ha okosat mondasz. Ha csak rontanád a helyzetet, akkor jobb, ha megtartod magadnak, ami benned van, mert azzal senkinek a javára nem leszel. Se annak, akinek mondanád, illetve rosszabbik esetben magadat is csak bajba sodrod. Ne engedjük meg magunknak azt a "luxust", hogy meggondolatlanul oda bökünk szavakat - "mert mi most aztán megmondjuk a magunkét"-...vagy -"már nem bírom tovább magamban tartani..."-. A szavaknak melyekkel tulajdonképpen érzelmeinket, véleményünket fejezzük ki kitörölhetetlen súlya van, azaz következményei vannak, nem felejtődik el. Sokszor magamon is meglepődök, hogy kinek milyen mondata, hogy bevillan. Jobbik esetben egy-egy önkifejezés során mi is megkönnyebbülünk, és a helyzet megoldódik, vagy még jobb, ha boldog célhoz ér, azaz happy end-del zárul. :) De legyen az hirtelen felindulás, vagy tüzes szerelmi vallomás, próbáljunk meg 1O- ig elszámolni mielőtt nagy eszmefuttatásokat kezdenénk el, és legyünk tekintettel a másik emberre. És az a legbölcsebb, aki imádkozik is mielőtt gondolkodna, mert kevesebb csalódás éri. Gondolkozzunk kicsit hosszabb távra, mint arra, hogy mi lesz a beszélgetés pillanatában, vagy az azt követő percekben. Főleg, ha nem egyszerű dolgokról van szó. Ilyenek például a párkapcsolati kérdések.
Voksoljunk az érzelmek mellett is...
Ha érzelmekről beszélünk, leginkább a szerelem jut eszébe mindenkinek. Pedig egy emberben nagyon sok érzelem gyűlhet fel. De tény, hogy ezek között legintenzívebb és legszebb a szerelem, és annak kifejezése. Hogyan vélekedjünk hát erről?
Mi nők elég érzelmesek tudunk lenni, a racionalitás valljuk be, inkább a férfiak jellemzője, bár ez sem törvényszerű dolog. Minden esetre, mi vagyunk azok, akiknek nehéz leplezni az érzelmeiket. Általában ha haragszunk, ha valami nem tetszik, annak hangot is adunk, kiül az arcunkra, vagy épp tönkretesszük mindenki napját. :P De ez fordítva is igaz, vagyis ha épp jó kedvünk van, ha sikerélményben volt részünk, vagy ha szerelmesek vagyunk, akkor csak úgy virulunk, mindenkivel kedvesek vagyunk, szeretgethetnékünk támad. :D Most feltevődik bennem a kérdés, hogy rossz-e ez? Ha mondjuk ennyire kiszámíthatóak vagyunk az érzelmeinket illetően? ( Vagy egyáltalán kiszámíthatóak vagyunk? Mert ejha, hogy néha úgy tudjuk álcázni is magunkat, hogy semmi se sejthető. :P)
Bizonyos szinten veszélyes a dolog, mert tulajdonképpen másokat beengedünk abba a szférába, ami az intim életünket érintené, azaz megnyílunk, és akárhányszor tesszük ezt, egy kis részt "adunk" magunkból. Másrészt viszont Isten teremtett bennünket -de nemcsak a nőket- érzelmes lényekké. Szükségünk van arra, hogy kifejezzük, mert ettől vagyunk boldogok, és így tudunk másokat is boldoggá tenni. (A harag kifejezése semmilyen körülmény között nem tanácsos. Viszályt, feszültséget szít, az pedig senkinek nem tesz jót. Ha dühöngeni akarunk tegyük ezt meg magunkban, egyedül, és ha lenyugodtunk, akkor beszéljük ki magunkból megfelelő hangnemben a dolgokat az illető személlyel -őszintén!-, akivel a probléma adódott, vagy a társunkkal, legjobb barátunkkal. Ha magunkban tartjuk és magunkban őrlődünk, akkor egy idő után kiborul a bili, az viszont depresszióhoz, kimerültséghez is vezethet, vagy épp azzal veszünk össze folyton, aki nagyon nem érdemli meg.)
A másik dolog, amit ma megtanultam, hogy ne féljünk az érzéseinktől ( elsősorban pozitív érzelmek). Mi nem a félelemnek a lelkét kaptuk! Ha valaki iránt tiszták az érzéseink, vagy ha éppen csak megdicsérni szeretnénk, vagy valamiről határozott véleményünk van, azt ne szégyeljük elmondani, vállaljuk! Legyünk bátrak! Legyünk őszinték, de mindig tapintatosan kifejezőek és érthetők! Találjuk meg a helyes módját, ne aprózzuk el. De merjünk kezdeményezni/visszajelezni, HA kikértük Isten tanácsát ebben a dologban, és KAPTUNK is rá választ. Ne hamarkodjuk el, Isten jobban tudja, mikor érdemes szólni, vagy mikor kell csendben várni. Hiszen ideje van a Nap alatt mindennek, ideje van a szólásnak, és a hallgatásnak is.
Kedves nők!
Legyünk érzelmes lények. Szeretetteljesek. Kifejezők. De ne feledjük el, hogy a mi dolgunk az, hogy várjunk. Türelmesen, csendben, ha kell. Kövessük az engedelmességet, és keressük a békességet. Ne vegyük fel a „nadrágot”, ne fosszuk meg a férfiakat a szerepüktől! Ha vannak papucs férjek, és félénk fiúk, azért mi vagyunk a hibásak, mert az ő dolgukat is mi akarjuk csinálni! Elveszítik az Isten szerinti vezető, döntéshozó, és felelősségteljes tulajdonságaikat.
Kedves férfiak!
Ti, akik jobban tudtok előre látni, racionálisan gondolkodni, hideg fejjel gondolkodni, őrízzétek meg ezt a tulajdonságaitokat! Legyetek vezetők! Járjatok elől a hitben, és minden lépésnél legyetek megfontoltak, de az érzelmeiteket is merjétek a felszínre hozni.
2011. szeptember 22., csütörtök
2011. szeptember 20., kedd
Igazi érték :) (Nemcsak nőknek...)
Mindig is foglalkoztatott a téma, hogyan válhatok olyan "derék asszonnyá", amiről a Biblia is ír. Ki ne szeretne az lenni? :) Minden lány törekszik arra, hogy különleges és szép legyen, de úgy jó, ha nem csak kívül, de belül is. Elsősorban magunknak, Istennek, és majd a jövendőbelinknek is...
Legtöbbször mindent elkövetünk azért, hogy ép testben ép legyen a lelkünk is, mert így érezzük jól magunkat. Megvesszük a legújabb, legtrendibb színekben pompázó ruhadarabokat, járunk kozmetikushoz, manikűröshöz, fodrászhoz, kondizunk, koplalunk stb. ...tucat pénzt fordítunk erre a projektre (már ha van:p) ...mindezt azért, hogy ráleljünk arra a képre, ami szeretnénk, ha visszamosolyogna ránk, ha tükörbe nézünk.
Sokszor nagyon téves úton járunk ezen a területen. Azért bátorkodok erről írni, mert nekem is egyik gyenge pontom. Kérdés az, hogy mi okból teszik ezt a nők? Miért hozunk ennyi áldozatot? Miért helyezzük előbbre ezt, mint más dolgokat? És a férfiak miért kezelnek úgy bennünket (talán emiatt is), mint akiket nem lehet ki-/megismerni?
A válasz elég összetett, nem mondom, hogy olyan egyszerű megfogalmazni, hát még megérteni...De ne adjuk fel már az elején :)
Sok minden motiválhat változásra egy nőt, és mint vallom is, a motiváció, ha elég erős, akkor csodákra képes. Minden esetre olyan reményt táplál, akkora hitet ad, hogy egyszerűen a nő erősebb, és szilárdabb lesz, mint valaha, mindennél biztosabb abba, hogy amit kitűzött maga elé célul, azt el is éri.
Szóval okok...
-önbizalom hiány, kisebbrendűség érzés...Főleg amiatt alakul ki, ha soha semmilyen, vagy legalábbis nagyon kevés pozitív visszajelzést kapunk. Rengeteg nőnek ezért vannak gátlásai. Nem érzi magát szépnek, hiszen soha senki nem mondja neki. Ezért lesz magába zárkózott, csendes, nem barátkozik, kerüli a nyilvánosságot, és mindent eltakar, amilye csak van :P Így megfosztja magát, és másokat is attól, hogy megismerjék, hogy kijöjjön belőle az a csodaszép nő, aki benne van. Ezért kerül órákba a ruha vásárlás, öltözködés, mert bármit vesz fel nem jó, így a tökéleteset kicsit tovább kell keresni. Hányszor jártam én is így...a szekrényből minden kikerült, de a végén még sem indultam el oda, ahová akartam, vagy legalábbis nem a legjobb hangulatban.
Kedves önbizalom hiányban szenvedő nők! Úgy adok most tanácsot, mint aki egy cipőben jár veletek. Ne csináljuk ezt magunkkal! Így csak kínlódás minden nap, minden közösségben való megjelenés, felszólalás stb. És nem csak nekünk, a körülöttünk élőknek is, akiknek folyton istápolni kell minket. Tegyünk azért, hogy ez megváltozzon, mert megváltozhat és hej,de jól tud esni, ha látjuk az eredményességet :) Szép lassan el kell kezdeni ott, ahol a legkényesebb, a leggátlásosabbak vagyunk. A gyengeségeink így tudnak erősségekké válni. Őrizzük meg a mosolyt az arcunkon, soha ne felejtsünk el mosolyogni :) Egy kedves arc mindig magabiztosságot kölcsönöz és megszépít :) Írjuk fel azokat a dolgokat, amikért hálásak vagyunk, legyen az testi vagy lelki tulajdonságunk, és most senki ne mondja, hogy neki nincs olyan...mert olyan nincs! Írjuk fel azokat is, amiket akadályoknak vélünk abban, hogy az áhított cél megvalósuljon, és kerüljük azokat! Ne holnaptól kezdjük el, hanem mától, a holnapból sose lesz semmi! Ha ma nem gondolod úgy, akkor holnap se fogod.
Gondolom nincs olyan nő a világon, aki ne olvasott volna el tucatnyi fogyókúráról szóló cikket. Ezekkel azért vigyázni kell! Ne sodorjuk magunkat veszélybe, és ne essünk túlzásokba. Legyünk mértékletesek, az Ige is ezt mondja. Ápoljuk a Szent Lélek templomát. Csináljuk azt, amit szeretünk. Ússzunk, fussunk, sétáljunk, táncoljunk, vagy épp járjunk el tornázni...leljük ebbe örömünket.:)Ne legyünk gyengék, álljunk ellen a kísértésnek! És ne mardosson az önvád, ha "bűnbe" estünk. Ne üljünk állandóan otthon! Mozduljunk ki, amikor csak lehet. Szeressük a szabadtéri programokat, ahol együtt a család és a barátok. Legyünk közösség ápolók. Attól, hogy elbújunk a világ elől nem lesz jobb, sőt, csak rosszabb. Vigyázzunk arra, hogy ne váljunk nevetség tárgyává. Nem biztos, hogy ami a szomszédnak jól áll, az nekem is. Legyen helyes önképünk, ne áltassuk magunkat. Minden ízlésre, méretre, mindenféle színben találunk magunkhoz valót, ha keresünk. Ha úgy gondoljuk, hogy egyedül ez nem megy, akkor egy olyan baráttal, barátnővel menjünk el vásárolni, akinek lehetőleg van ízlése és nagyon őszinte!
Talán ennyit a külsőségekről, hiszen ezekről szól minden. A divat diktátorok, a fitness edzők ebből gazdagodnak meg...De ne felejtsük el, hogy a nő értékét sokkal inkább a lelki szépsége, a kisugárzása, a hite, a viselkedése, a kedvessége adja, ez teszi bájossá, kiegyensúlyozottá.
Ezekre is legalább annyit kell fordítani, így lesz egyenlő a mérleg. De ha a lélek felé billen el inkább, az sosem jelent problémát! :)
Ne legyen bálványunk a külsőnk. Ne engedjük meg, hogy az Ördög ezzel túlságosan leterheljen minket, és semmi időnk ne maradjon Istenre, családra, barátokra. Ennek ellenére a világ nem fog megállni, míg megvárja, hogy mi készen legyünk. Együtt kell ezt csinálni minden más feladatunkkal együtt, kezdve a házimunkától, a munkahelyi teendőkkel, az iskolában, az egyetemen, bárhol. Ne feledjük el, hogy a zúgolódás, az elégedetlenség bűn, és legalább annyira, mint a mértéktelenség!
Készítsük magunkat lelkiekben is, hogy nőkhöz méltóan a szeretetben, a kedvességben, a figyelmességben, az önfeláldozásban elől járjunk!
Ádámnak szüksége volt egy Évára, nem volt neki jó egyedül. Segítőtársra van szüksége ma is minden Ádámnak, és Évának. És egy nőnek elég sok terhet kell cipelni anélkül is, mint sem, hogy megakadjon a külsőségekben, saját magán. Ezzel kicsit sem lebecsülve a férfiak dolgát, szerepét, hiszen mi tagadás, mi se boldogulunk nélkülük. :)
Törekedjünk arra, hogy a maximálisat nyújtsuk, amennyi tőlünk csak telik, legyünk házasok, vagy épp házasság előtt állók. Mert nincs is jobb egy odaadó nőnél:) Gondolom, ezzel a férfiak is egyetértenek. :) Így kérlek titeket, legyetek olyan kedvesek, és ne bántsatok minket emiatt. (Akinek nem inge, az most örüljön :) ). Legfőképpen nektek akarunk kedveskedni, szépülni. Ennek tudatában értékeljétek minden apró lépésünket, és fejezzétek is ki, ha változásokat láttok ezen a területen. Nekünk ez nagyon fontos. Mert boldog az a férfi, aki szereti az ő feleségét, mert önmagát szereti.:) És ez vonatkozik a lánytestvérekre és édesanyára is. Mindenképp jól jártok :)
Kedves nők, lányok! Szépüljünk! :) Kezdve attól, hogy megszokjuk a tudatot, hogy mi a király leányainak hívatunk, tudatosítva azt, hogy minden amit Ő alkotott, az kifogástalan és jó, Ő nem ejt hibát, szóval ne is csorbítsuk el a művét. Jöjjenek elő a szív elrejtett kincsei, "hódítsunk" ezzel. :)
Igyekezzünk arra, hogy tőle kérjünk ebben is tanácsot, és kérjünk bocsánatot, ha szomorúságot okoztunk ezzel az elégedetlenkedéssel a mi Atyánknak, és ne felejtsünk el Neki is szépülni. Ahová Ő nem menne, amit Ő nem tenne, azt ne kövessük. Hadd gyönyörködjön bennünk, teremtményeiben!Hiszen Ő olyan értékesnek, olyan szépnek teremtett minket!
Próbáljunk meg az Ő szemüvegén keresztül nézni magunkra! Az övé sokkal tisztább!
Legtöbbször mindent elkövetünk azért, hogy ép testben ép legyen a lelkünk is, mert így érezzük jól magunkat. Megvesszük a legújabb, legtrendibb színekben pompázó ruhadarabokat, járunk kozmetikushoz, manikűröshöz, fodrászhoz, kondizunk, koplalunk stb. ...tucat pénzt fordítunk erre a projektre (már ha van:p) ...mindezt azért, hogy ráleljünk arra a képre, ami szeretnénk, ha visszamosolyogna ránk, ha tükörbe nézünk.
Sokszor nagyon téves úton járunk ezen a területen. Azért bátorkodok erről írni, mert nekem is egyik gyenge pontom. Kérdés az, hogy mi okból teszik ezt a nők? Miért hozunk ennyi áldozatot? Miért helyezzük előbbre ezt, mint más dolgokat? És a férfiak miért kezelnek úgy bennünket (talán emiatt is), mint akiket nem lehet ki-/megismerni?
A válasz elég összetett, nem mondom, hogy olyan egyszerű megfogalmazni, hát még megérteni...De ne adjuk fel már az elején :)
Sok minden motiválhat változásra egy nőt, és mint vallom is, a motiváció, ha elég erős, akkor csodákra képes. Minden esetre olyan reményt táplál, akkora hitet ad, hogy egyszerűen a nő erősebb, és szilárdabb lesz, mint valaha, mindennél biztosabb abba, hogy amit kitűzött maga elé célul, azt el is éri.
Szóval okok...
-önbizalom hiány, kisebbrendűség érzés...Főleg amiatt alakul ki, ha soha semmilyen, vagy legalábbis nagyon kevés pozitív visszajelzést kapunk. Rengeteg nőnek ezért vannak gátlásai. Nem érzi magát szépnek, hiszen soha senki nem mondja neki. Ezért lesz magába zárkózott, csendes, nem barátkozik, kerüli a nyilvánosságot, és mindent eltakar, amilye csak van :P Így megfosztja magát, és másokat is attól, hogy megismerjék, hogy kijöjjön belőle az a csodaszép nő, aki benne van. Ezért kerül órákba a ruha vásárlás, öltözködés, mert bármit vesz fel nem jó, így a tökéleteset kicsit tovább kell keresni. Hányszor jártam én is így...a szekrényből minden kikerült, de a végén még sem indultam el oda, ahová akartam, vagy legalábbis nem a legjobb hangulatban.
Kedves önbizalom hiányban szenvedő nők! Úgy adok most tanácsot, mint aki egy cipőben jár veletek. Ne csináljuk ezt magunkkal! Így csak kínlódás minden nap, minden közösségben való megjelenés, felszólalás stb. És nem csak nekünk, a körülöttünk élőknek is, akiknek folyton istápolni kell minket. Tegyünk azért, hogy ez megváltozzon, mert megváltozhat és hej,de jól tud esni, ha látjuk az eredményességet :) Szép lassan el kell kezdeni ott, ahol a legkényesebb, a leggátlásosabbak vagyunk. A gyengeségeink így tudnak erősségekké válni. Őrizzük meg a mosolyt az arcunkon, soha ne felejtsünk el mosolyogni :) Egy kedves arc mindig magabiztosságot kölcsönöz és megszépít :) Írjuk fel azokat a dolgokat, amikért hálásak vagyunk, legyen az testi vagy lelki tulajdonságunk, és most senki ne mondja, hogy neki nincs olyan...mert olyan nincs! Írjuk fel azokat is, amiket akadályoknak vélünk abban, hogy az áhított cél megvalósuljon, és kerüljük azokat! Ne holnaptól kezdjük el, hanem mától, a holnapból sose lesz semmi! Ha ma nem gondolod úgy, akkor holnap se fogod.
Gondolom nincs olyan nő a világon, aki ne olvasott volna el tucatnyi fogyókúráról szóló cikket. Ezekkel azért vigyázni kell! Ne sodorjuk magunkat veszélybe, és ne essünk túlzásokba. Legyünk mértékletesek, az Ige is ezt mondja. Ápoljuk a Szent Lélek templomát. Csináljuk azt, amit szeretünk. Ússzunk, fussunk, sétáljunk, táncoljunk, vagy épp járjunk el tornázni...leljük ebbe örömünket.:)Ne legyünk gyengék, álljunk ellen a kísértésnek! És ne mardosson az önvád, ha "bűnbe" estünk. Ne üljünk állandóan otthon! Mozduljunk ki, amikor csak lehet. Szeressük a szabadtéri programokat, ahol együtt a család és a barátok. Legyünk közösség ápolók. Attól, hogy elbújunk a világ elől nem lesz jobb, sőt, csak rosszabb. Vigyázzunk arra, hogy ne váljunk nevetség tárgyává. Nem biztos, hogy ami a szomszédnak jól áll, az nekem is. Legyen helyes önképünk, ne áltassuk magunkat. Minden ízlésre, méretre, mindenféle színben találunk magunkhoz valót, ha keresünk. Ha úgy gondoljuk, hogy egyedül ez nem megy, akkor egy olyan baráttal, barátnővel menjünk el vásárolni, akinek lehetőleg van ízlése és nagyon őszinte!
Talán ennyit a külsőségekről, hiszen ezekről szól minden. A divat diktátorok, a fitness edzők ebből gazdagodnak meg...De ne felejtsük el, hogy a nő értékét sokkal inkább a lelki szépsége, a kisugárzása, a hite, a viselkedése, a kedvessége adja, ez teszi bájossá, kiegyensúlyozottá.
Ezekre is legalább annyit kell fordítani, így lesz egyenlő a mérleg. De ha a lélek felé billen el inkább, az sosem jelent problémát! :)
Ne legyen bálványunk a külsőnk. Ne engedjük meg, hogy az Ördög ezzel túlságosan leterheljen minket, és semmi időnk ne maradjon Istenre, családra, barátokra. Ennek ellenére a világ nem fog megállni, míg megvárja, hogy mi készen legyünk. Együtt kell ezt csinálni minden más feladatunkkal együtt, kezdve a házimunkától, a munkahelyi teendőkkel, az iskolában, az egyetemen, bárhol. Ne feledjük el, hogy a zúgolódás, az elégedetlenség bűn, és legalább annyira, mint a mértéktelenség!
Készítsük magunkat lelkiekben is, hogy nőkhöz méltóan a szeretetben, a kedvességben, a figyelmességben, az önfeláldozásban elől járjunk!
Ádámnak szüksége volt egy Évára, nem volt neki jó egyedül. Segítőtársra van szüksége ma is minden Ádámnak, és Évának. És egy nőnek elég sok terhet kell cipelni anélkül is, mint sem, hogy megakadjon a külsőségekben, saját magán. Ezzel kicsit sem lebecsülve a férfiak dolgát, szerepét, hiszen mi tagadás, mi se boldogulunk nélkülük. :)
Törekedjünk arra, hogy a maximálisat nyújtsuk, amennyi tőlünk csak telik, legyünk házasok, vagy épp házasság előtt állók. Mert nincs is jobb egy odaadó nőnél:) Gondolom, ezzel a férfiak is egyetértenek. :) Így kérlek titeket, legyetek olyan kedvesek, és ne bántsatok minket emiatt. (Akinek nem inge, az most örüljön :) ). Legfőképpen nektek akarunk kedveskedni, szépülni. Ennek tudatában értékeljétek minden apró lépésünket, és fejezzétek is ki, ha változásokat láttok ezen a területen. Nekünk ez nagyon fontos. Mert boldog az a férfi, aki szereti az ő feleségét, mert önmagát szereti.:) És ez vonatkozik a lánytestvérekre és édesanyára is. Mindenképp jól jártok :)
Kedves nők, lányok! Szépüljünk! :) Kezdve attól, hogy megszokjuk a tudatot, hogy mi a király leányainak hívatunk, tudatosítva azt, hogy minden amit Ő alkotott, az kifogástalan és jó, Ő nem ejt hibát, szóval ne is csorbítsuk el a művét. Jöjjenek elő a szív elrejtett kincsei, "hódítsunk" ezzel. :)
Igyekezzünk arra, hogy tőle kérjünk ebben is tanácsot, és kérjünk bocsánatot, ha szomorúságot okoztunk ezzel az elégedetlenkedéssel a mi Atyánknak, és ne felejtsünk el Neki is szépülni. Ahová Ő nem menne, amit Ő nem tenne, azt ne kövessük. Hadd gyönyörködjön bennünk, teremtményeiben!Hiszen Ő olyan értékesnek, olyan szépnek teremtett minket!
Próbáljunk meg az Ő szemüvegén keresztül nézni magunkra! Az övé sokkal tisztább!
Alkotni kell...
Nagyot. Maradandót...
Az ész nem szabhat határokat,
s az ember magasra tör,
az égig fel...
pedig ami kell,
arra nem így lel.
Csak egy karnyújtásnyira van az egész...
S te mégsem éred el?!
A szív egyszerűségében,
A szem tisztaságában,
A fej meghajtásában,
A roskadozó térdekben,
Az irgalmas kezekben,
A figyelő fülekben,
Az ártatlan gyermeki lélekben...
...Ott van az Isten!
A nagyságot így éred el,
Ha Ő az, aki magához felemel.
Alkotni csak így tudsz maradandót,
Ha te Hozzá leszel közel.
Lehet egy tol vonás,
vagy csak egy kedves szó...
Egy megfestett vászon,
vagy zongoraszó...
Szólhat a dal, pendülhet a húr,
Éghet a szív csillapíthatatlanul.
...Csak hagyd...
...hagyd, hogy megszólaljon benned a mű,
mit Alkotód kedvesen füledbe suttogott.
Hogy mit megmutatsz,
ne legyen keserű.
Nyomod legyen édes, ékes
...igazi remekmű.
:)
Az ész nem szabhat határokat,
s az ember magasra tör,
az égig fel...
pedig ami kell,
arra nem így lel.
Csak egy karnyújtásnyira van az egész...
S te mégsem éred el?!
A szív egyszerűségében,
A szem tisztaságában,
A fej meghajtásában,
A roskadozó térdekben,
Az irgalmas kezekben,
A figyelő fülekben,
Az ártatlan gyermeki lélekben...
...Ott van az Isten!
A nagyságot így éred el,
Ha Ő az, aki magához felemel.
Alkotni csak így tudsz maradandót,
Ha te Hozzá leszel közel.
Lehet egy tol vonás,
vagy csak egy kedves szó...
Egy megfestett vászon,
vagy zongoraszó...
Szólhat a dal, pendülhet a húr,
Éghet a szív csillapíthatatlanul.
...Csak hagyd...
...hagyd, hogy megszólaljon benned a mű,
mit Alkotód kedvesen füledbe suttogott.
Hogy mit megmutatsz,
ne legyen keserű.
Nyomod legyen édes, ékes
...igazi remekmű.
:)
2011. szeptember 19., hétfő
Kapcsolat klinika...
...Ahogy sétálgatok a városban, vagy épp ügyes-bajos dolgaimat intézem, rohanó embereket látok, akik egyik célállomásból a másikba rohannak...buszról leszállnak, aztán fel a másikra...mindeközben legtöbbször maguk elé bámulnak, véletlenül se mosolyognának...Még a külvilágot is elzárják két füldugasszal, nehogy valamit is észleljenek abból, ami körülöttük folyik...
Szóval, kapcsolatok...
Nehéz dió. Legalábbis úgy vélem a legtöbb embernek az. Az tény viszont, hogy tagadhatatlanul szükségünk van rájuk. Így vagy úgy, amikor vége a rohanásnak, jó lenne, ha valaki ott lenne, hogy meghallgasson, hogy támogasson...vagy, csak legyen ott, hogy ne érezzük magunkat olyan egyedül. Isten is látta, az embernek nem jó egyedül...akkor meg miért zárkózunk el a kapcsolatoktól. Valamitől félünk? ...Talán önmagunktól, hogy mások bele látnak abba, hogy kik is vagyunk valójában? Vagy éppen úgy gondoljuk van elég bajunk, minek még a másét is a nyakunkba venni...Hát igen, sokat nem követel egy kapcsolat, de amit megkövetel, az nagyon fontos. Talán három szó: őszinteség, irgalmasság, odafigyelés...de még sorolhatnám. Nem könnyű kezdeményezni sem, de ahhoz is elég sok önzetlenség, tiszta szeretet kell, hogy ami megvan azt becsüljük és tartsuk fenn...
Nem vagyok kapcsolat szakértő. Nem tanultam pszichológiát...Azt sem mondanám, hogy minden egyes kapcsolatom teljesen rendben van és nincs rajta mit változtatni.Nem akarok kioktatni semmit.Épp ellenkezőleg, kapcsolatokat építek...és ez a bejegyzés nekem is épp olyan "feddés", tanulság, amit szeretnék az életemben én magam is alkalmazni...
A pénteki leánykörön kölcsön kaptam egy könyvet, melynek címe "Kapcsolat klinikák". Nem vagyok az a könyvmoly típus, inkább a gyakorlatias dolgokat szeretem, kerek-perec mit kell csinálni, és megcsinálom...de, ezt a könyvet 2 bő délután sikerült kiolvasnom, és úgy vélem tanulságomra.
Szeretném elmondani nektek mi az, amit úgy gondolom másnak is hasznos tudni, és nem utolsó sorban építeni szeretnék. Ez a blog, egy nagy építkezés...és főleg fal lebontás, részemről...
Nehéz megnyílni...-lehetséges, hogy ez a fő oka annak, hogy annyian kapcsolatok nélkül, vagy épp azokban szenvednek/szenvedek. De miért? Vagy azért, mert nem vagyunk tisztában önmagunkkal sem, vagy túl bizalmatlanok vagyunk, nem a megfelelő személlyel van kapcsolatunk? Nem csoda, a világ azt tanítja, ne bízz meg senkiben. Légy a saját magad Ura, érd el, amit akarsz, annak az árán is, ha ehhez máson keresztül kell gázolni...Hát hol élünk mi?!
Hogyan kezdjem...-"miért pont én? Jöjjön oda ő, ha akar valamit...én egy lépést sem teszek!" Megalázkodni, kezdeményezni, érdeklődni. Bizony ezek nélkül nem nagyon megy. És főleg, hogy ezt csak akkor tedd, ha valóban érdekel az, akihez épp oda mész. Önös érdekből, hátsó szándékkal, csak azért, hogy valaki a rászorultságodat hallgassa, ne tedd!...Legyenek tiszta őszinte barátságaid! Törődj a körülötted élőkkel, ...és akkor te is ugyan ezt kapod. :)
Tanuld meg, tanuljuk meg meghallgatni egymást, nem csak elhallgatni, s a következő percben, már azt sem tudod, hogy mit mondott, miközben ő lehet, hogy teljesen megnyílik neked. Ez tiszteletlenség, érzéketlenség! És én is hányszor rajta kapom magam azon, hogy teljesen máshol jár az eszem, miközben "beszélgetek", és csak bólogatok, helyeslek, de semmi komolyabb visszajelzés...Vajon én örülnék neki, ha ilyen "ál" barátnak mesélném el, hogy épp mi van bennem...? Hát, bizonyára nem.
Hogyan tartsam fenn, hogyan építsem a kapcsolataimat...
- ehhez mindenképp ráfordításra van szükség, és teljes odaadásra...ha kell éjszaka felkelni, ha a barátod hív, mert te vagy az egyetlen, akivel meg akar osztani valamit...azért ez megtiszteltetés, nem? :) Idő...-a másik dolog, amiből nekünk is olyan kevés van...Igyekezzünk arra, hogy minőségi időt töltsünk egymással...nem csak elhülyülünk egy estét, aztán kész...két hétig letudtuk egymást...Beszélgetés...-sok beszélgetés, ...vagy aki nem szeret sokat, az legalább tartalmasat :)
Úgy kell ez nekünk, mint egy falat kenyér...csak nem vesszük észre, hogy olyan keveset teszünk egymásért. Ne legyünk önzőek. Főleg Istennel ne! És ez most hihetetlenül nagy feddés nekem...Ne sajnáljuk azt az időt, amit Istenre szánunk! Ez minden kapcsolatunk fontos alappillére.Hogyan állunk Istennel? Ő legyen ott mikor nekem szükségem van rá, hisz neki ez a dolga. De én? Én ott vagyok-e reggelenként, hogy beszélgessek vele, hogy erőt kérjek, hogy dicsérjem...Neki is szüksége van arra, hogy mi ott legyünk. Hogy mi is akarjuk a vele való kapcsolatot.
Ha hagyjuk, hogy Ő vezessen, akkor nem lesznek üres kapcsolataink, akkor meg fogjuk látni az embereket, akik alig várják, hogy megszólítsuk őket, hogy valaki törődjön velük...És ugyan úgy, Isten olyan csodálatos módon küldi hozzánk a barátokat, hogy az elképesztő...:) Én tanúja vagyok ennek. Soha nem volt ennyi barátom...igaz barátom. És őket mind ajándékba kaptam. Vigyázni akarok rájuk. Isten küldte őket, amikor egyedül nekivágtam egy nagy útnak...!
Uram, add kérlek, hogy törődő, odaadó, irgalmas, meghallgató, kedves barát legyek, aki nem azért jópofizik, hogy ne maradjon egyedül, hanem akit tényleg érdekel, hogy mi van a másikban, a másik emberrel...Szeretnék ilyen mély és őszinte kapcsolatokat még Uram, hogy bemutassalak Téged nekik, és ők Téged nekem! Ámen!
Szóval, kapcsolatok...
Nehéz dió. Legalábbis úgy vélem a legtöbb embernek az. Az tény viszont, hogy tagadhatatlanul szükségünk van rájuk. Így vagy úgy, amikor vége a rohanásnak, jó lenne, ha valaki ott lenne, hogy meghallgasson, hogy támogasson...vagy, csak legyen ott, hogy ne érezzük magunkat olyan egyedül. Isten is látta, az embernek nem jó egyedül...akkor meg miért zárkózunk el a kapcsolatoktól. Valamitől félünk? ...Talán önmagunktól, hogy mások bele látnak abba, hogy kik is vagyunk valójában? Vagy éppen úgy gondoljuk van elég bajunk, minek még a másét is a nyakunkba venni...Hát igen, sokat nem követel egy kapcsolat, de amit megkövetel, az nagyon fontos. Talán három szó: őszinteség, irgalmasság, odafigyelés...de még sorolhatnám. Nem könnyű kezdeményezni sem, de ahhoz is elég sok önzetlenség, tiszta szeretet kell, hogy ami megvan azt becsüljük és tartsuk fenn...
Nem vagyok kapcsolat szakértő. Nem tanultam pszichológiát...Azt sem mondanám, hogy minden egyes kapcsolatom teljesen rendben van és nincs rajta mit változtatni.Nem akarok kioktatni semmit.Épp ellenkezőleg, kapcsolatokat építek...és ez a bejegyzés nekem is épp olyan "feddés", tanulság, amit szeretnék az életemben én magam is alkalmazni...
A pénteki leánykörön kölcsön kaptam egy könyvet, melynek címe "Kapcsolat klinikák". Nem vagyok az a könyvmoly típus, inkább a gyakorlatias dolgokat szeretem, kerek-perec mit kell csinálni, és megcsinálom...de, ezt a könyvet 2 bő délután sikerült kiolvasnom, és úgy vélem tanulságomra.
Szeretném elmondani nektek mi az, amit úgy gondolom másnak is hasznos tudni, és nem utolsó sorban építeni szeretnék. Ez a blog, egy nagy építkezés...és főleg fal lebontás, részemről...
Nehéz megnyílni...-lehetséges, hogy ez a fő oka annak, hogy annyian kapcsolatok nélkül, vagy épp azokban szenvednek/szenvedek. De miért? Vagy azért, mert nem vagyunk tisztában önmagunkkal sem, vagy túl bizalmatlanok vagyunk, nem a megfelelő személlyel van kapcsolatunk? Nem csoda, a világ azt tanítja, ne bízz meg senkiben. Légy a saját magad Ura, érd el, amit akarsz, annak az árán is, ha ehhez máson keresztül kell gázolni...Hát hol élünk mi?!
Hogyan kezdjem...-"miért pont én? Jöjjön oda ő, ha akar valamit...én egy lépést sem teszek!" Megalázkodni, kezdeményezni, érdeklődni. Bizony ezek nélkül nem nagyon megy. És főleg, hogy ezt csak akkor tedd, ha valóban érdekel az, akihez épp oda mész. Önös érdekből, hátsó szándékkal, csak azért, hogy valaki a rászorultságodat hallgassa, ne tedd!...Legyenek tiszta őszinte barátságaid! Törődj a körülötted élőkkel, ...és akkor te is ugyan ezt kapod. :)
Tanuld meg, tanuljuk meg meghallgatni egymást, nem csak elhallgatni, s a következő percben, már azt sem tudod, hogy mit mondott, miközben ő lehet, hogy teljesen megnyílik neked. Ez tiszteletlenség, érzéketlenség! És én is hányszor rajta kapom magam azon, hogy teljesen máshol jár az eszem, miközben "beszélgetek", és csak bólogatok, helyeslek, de semmi komolyabb visszajelzés...Vajon én örülnék neki, ha ilyen "ál" barátnak mesélném el, hogy épp mi van bennem...? Hát, bizonyára nem.
Hogyan tartsam fenn, hogyan építsem a kapcsolataimat...
- ehhez mindenképp ráfordításra van szükség, és teljes odaadásra...ha kell éjszaka felkelni, ha a barátod hív, mert te vagy az egyetlen, akivel meg akar osztani valamit...azért ez megtiszteltetés, nem? :) Idő...-a másik dolog, amiből nekünk is olyan kevés van...Igyekezzünk arra, hogy minőségi időt töltsünk egymással...nem csak elhülyülünk egy estét, aztán kész...két hétig letudtuk egymást...Beszélgetés...-sok beszélgetés, ...vagy aki nem szeret sokat, az legalább tartalmasat :)
Úgy kell ez nekünk, mint egy falat kenyér...csak nem vesszük észre, hogy olyan keveset teszünk egymásért. Ne legyünk önzőek. Főleg Istennel ne! És ez most hihetetlenül nagy feddés nekem...Ne sajnáljuk azt az időt, amit Istenre szánunk! Ez minden kapcsolatunk fontos alappillére.Hogyan állunk Istennel? Ő legyen ott mikor nekem szükségem van rá, hisz neki ez a dolga. De én? Én ott vagyok-e reggelenként, hogy beszélgessek vele, hogy erőt kérjek, hogy dicsérjem...Neki is szüksége van arra, hogy mi ott legyünk. Hogy mi is akarjuk a vele való kapcsolatot.
Ha hagyjuk, hogy Ő vezessen, akkor nem lesznek üres kapcsolataink, akkor meg fogjuk látni az embereket, akik alig várják, hogy megszólítsuk őket, hogy valaki törődjön velük...És ugyan úgy, Isten olyan csodálatos módon küldi hozzánk a barátokat, hogy az elképesztő...:) Én tanúja vagyok ennek. Soha nem volt ennyi barátom...igaz barátom. És őket mind ajándékba kaptam. Vigyázni akarok rájuk. Isten küldte őket, amikor egyedül nekivágtam egy nagy útnak...!
Uram, add kérlek, hogy törődő, odaadó, irgalmas, meghallgató, kedves barát legyek, aki nem azért jópofizik, hogy ne maradjon egyedül, hanem akit tényleg érdekel, hogy mi van a másikban, a másik emberrel...Szeretnék ilyen mély és őszinte kapcsolatokat még Uram, hogy bemutassalak Téged nekik, és ők Téged nekem! Ámen!
2011. szeptember 18., vasárnap
Mondd, miért...?
Mondd,mit takar a szív?
Mondd, miért e büszke fátyol?
Miért vársz még, hogy ha hív, mondd miért?
Úgy sem csak nevetni bírsz, akkor más előtt miért játszod?
Miért titkolod, ha sírsz...? Mondd, miért?
Talán lépre csal még téged is, ez az egyszemélyes színház...
Hogy ha hazudsz még a szívnek is, akkor mondd, mit vársz?
Mondd, miért a könnyebb út?
Miért jobb, ha másnak látszol?
A végén miért a szomorút, mondd, miért?
Mondd, miért a feketét?
Miért azt, mit más tanácsol?
Miért nem volt még elég? Mondd, miért?
Talán nem lesz többé alkalom, hogy mindent helyrehozzál...De a döntést mégis rád hagyom, hogy megváltozzál...!
Mondd, mit takar a szív? Mondd, miért e büszke fátyol?
Miért vársz még, hogy ha hív? Mondd...MIÉRT?
Mondd, miért e büszke fátyol?
Miért vársz még, hogy ha hív, mondd miért?
Úgy sem csak nevetni bírsz, akkor más előtt miért játszod?
Miért titkolod, ha sírsz...? Mondd, miért?
Talán lépre csal még téged is, ez az egyszemélyes színház...
Hogy ha hazudsz még a szívnek is, akkor mondd, mit vársz?
Mondd, miért a könnyebb út?
Miért jobb, ha másnak látszol?
A végén miért a szomorút, mondd, miért?
Mondd, miért a feketét?
Miért azt, mit más tanácsol?
Miért nem volt még elég? Mondd, miért?
Talán nem lesz többé alkalom, hogy mindent helyrehozzál...De a döntést mégis rád hagyom, hogy megváltozzál...!
Mondd, mit takar a szív? Mondd, miért e büszke fátyol?
Miért vársz még, hogy ha hív? Mondd...MIÉRT?
2011. szeptember 17., szombat
What if...
Biztosan sokan feltettétek már a kérdést "Mi lenne, ha..." ...én nagyon sokszor megtettem már. Amikor döntést kell hoznom, folyton ott kavarog bennem, az, hogy "mi van, ha rosszul döntök?" ...mert akkor most mindent elszúrok..."vajon ez Isten akarata?", "biztos, hogy ezt akarom csinálni?"...Ezek mind olyan költői kérdések, melyekre igazából csak Isten előtt fogom megkapni a választ...Pedig milyen jó lenne azonnal tudni, hogy mi a helyes és mi nem.
Sokszor gondoltam már arra, hogy annyian írnak blogot, nekem is kéne...aztán elmaradt, mondván úgy sincs rá időm. Nemrég a Mai Igében olvastam, hogy milyen lehetőségeink is vannak, ha az emberekhez el akarjuk juttatni az evangéliumot. Ezek között volt a blogozás is. De igazából arra is rájöttem, azzal, hogy leírom azokat az érzéseket, amik bennem vannak én is megkönnyebbülök, és valószínű nem csak én küzdök ilyen problémákkal...így a velem sorstársúakat is támogathatom.
Ma este facebookozás közben eszembe jutott a nicelife.hu oldal. Nagyon szeretem ezt az oldalt, mert mindig olyan jó üzeneteket hordoznak a keresztyén filmek. Most is rábukkantam egyre...vajon mi lehet a címe?:)..."Mi lenne ha..." Kész! Tudtam...nekem ezt meg kell nézni. Annyira szeretek álmodozni, tervezgetni. Csak olyan keveset teszek érte, hogy megvalósuljon. De hogy meg kell-e neki valósulni, azt az Úr tudja...én csak bele akarok simulni a tervébe.
Ebben a filmben egy fiatalember kap egy második lehetőséget, mivel az élet egyik pillanatában egy rossz döntést hozott és ez teljes mértékben megváltoztatta az életét, és azt a tervet, amit valójában Isten szánt neki...sikeres bankár lett, esze ágába se volt Bibliát olvasni, pedig annak idején teológiára akart menni, és volt egy keresztyén barátnője...Isten megmutatta neki azt az életet, amit elszalasztott a siker mámora miatt...Csodálatos család, egy csodálatos és istenfélő feleség, 2 gyönyörű kislány...és igen, lelkipásztori szolgálat...amikor észhez tért, hogy mit szalasztott el, Istenhez jött és már nem akarta többé a régi életét...De ez nem így működik. A döntéseinknek következménye van! Így neki is meg kellett birkózni azzal, hogy visszatér és NEMet mond azokra a jövőbeni tervekre, amiket szövögetett...Hmmm...neki így milyen egyszerű!-mondhatnánk...Vajon hányan látnánk be, hogy hibás döntéseket hoztunk, és hányan változtatnánk az életvitelünkön, ha Isten megengedni, hogy lássuk az eredeti tervet az életünkkel...?! Én kíváncsi lennék rá...De nagyon fájna a szívem, ha Isten valami teljesen mást szánt volna, mint amit most megélek...Bizonyára az Övé is fáj, ha így kell ránk néznie...
...Minden esetre Isten a rosszból is jót tud kihozni, minden javunkra van, akik hiszünk...na ez nem hatalmaz fel arra, hogy csináljunk amit csak akarunk...De megnyugtató, hogy mindig van második lehetőség, efelől nem lehet kétségünk...Isten segít a döntésinkben, ha alapból minden dolgunkban keressük Őt, ha ez így van, nem tudunk olyan nagyot "véteni", hogy azt ne lehessen kikorrigálni, csak lehet kicsit hosszabb és rögösebb lesz az út...
Egy életünk van, egy örök és egy lelkünk egy testben...legtöbbször hagyjuk is, hogy az test uralkodjon felettünk, az döntsön, az irányítson, mintha az olyan fontos lenne...Itt szoktuk elszúrni. Itt szúrom el a dolgokat én is, amikor hagyom, ez irányítson, amit a két szememmel látok, amit a két kezemmel megfoghatok, amit az eszemmel megérthetek, amiben van logika...A hit dolgai, nem ezek. Egyik sem. A hit arról szól, amit nem láthatok, nem foghatok meg, vagy nem foghatom fel, de érzem a szívemben, hogy jó lesz és ugrom is, vagy hegyekre mászom fel, oda megyek ahová "normálisan" nem is mennék...A kérdés magamnak elsősorban az, van-e hitem, hogy mindenben Istenre hagyatkozzak? Még nem látom mi lesz, de cselekszem...Ó, Uram, megtudom-e tenni?...
...Istenem te látod, hogy nem...Te látod, hogy kicsinyhitű vagyok még mindig, pedig már igazán megtanulhattam volna, hogy Te sosem akarnál nekem rosszat, és Te olyan jó vagy...
Bocsájtsd meg nekem a kicsinyhitűségemet, a döntésképtelenségemet, meg azt, hogy van bennem "Mi lenne, ha..." Nem kéne kételkednem Benned, csak egyszerűen hagyni azt, hogy nagy dolgokat vigyél véghez általam. Ahelyett, hogy töprengek, meg álmodozok, vagy épp siránkozok...hálát is adhatnék! Ehelyett engedem, hogy a Sátán körbe vegyen a félelmeivel, és elhitesse, hogy semmire nem vagyok képes, használhatatlan vagyok, hogy semmit nem értem el, nem is fogok, és úgy...úgy kell meg is halnom. Ó, add Uram, hogy ne higgyek neki, ő csak rosszat akar nekem, csak el akar választani Tőled, azt akarja, hogy ne legyen bennem szeretet, hogy csak stagnáljak, vagy épp a süllyesztőbe kerüljek...
Istenem! Én hiszem, hogy van egy csodálatos terved az életemre nézve, úgy szeretném, ha nem szalasztanám el a jó lehetőségeket, az áldásokat, amiket nekem szántál...Kérlek ne engedd, hogy a saját butaságaim, okoskodásaim, olyan dolgokba vigyenek, amelyek nem helyesek...Te tudod Uram, hogy én se akarnám ezt, de sokszor olyan erőtlen vagyok. Kérlek Te légy naggyá bennem, hogy Téged lássanak bennem, akár szavak nélkül is, mert sokszor szavaim sincsenek...Tudom Uram, hogy közel már az a Nap, amikor minden döntésünk és cselekedeteink nyilvánvalóvá lesznek...Uram, őriz meg attól, hogy azt kelljen látnom, hogy szomorkodsz afelett, amit itt e Földön oly sokszor elrontottam. Azt szeretném, ha látnád, hogy ragyogtál Bennem...én nem vagyok erre képes, fel se tudom fogni a Te hatalmadat...de nem akarom folyton a kételyt magamban, adj kérlek magabiztosságot, hogy tudjam a Te orcád velem jön bárhová is megyek, és bármit is teszek...Mert nálad semmi sem lehetetlen! Köszönöm, hogy te megígérted, hogy nem kell félnem...Uram, nem is akarok többé! Abban a helyzetben, körülményben, anyagi és lelki állapotban, amiben most vagyok, így ruházz fel azzal a bölcsességgel, hogy láthassam, hogy mi a terved, hogy értsem mit akarsz, és hogy meg is cselekedjem minden kételkedés nélkül! Szeretlek Atyám! Ámen!
Sokszor gondoltam már arra, hogy annyian írnak blogot, nekem is kéne...aztán elmaradt, mondván úgy sincs rá időm. Nemrég a Mai Igében olvastam, hogy milyen lehetőségeink is vannak, ha az emberekhez el akarjuk juttatni az evangéliumot. Ezek között volt a blogozás is. De igazából arra is rájöttem, azzal, hogy leírom azokat az érzéseket, amik bennem vannak én is megkönnyebbülök, és valószínű nem csak én küzdök ilyen problémákkal...így a velem sorstársúakat is támogathatom.
Ma este facebookozás közben eszembe jutott a nicelife.hu oldal. Nagyon szeretem ezt az oldalt, mert mindig olyan jó üzeneteket hordoznak a keresztyén filmek. Most is rábukkantam egyre...vajon mi lehet a címe?:)..."Mi lenne ha..." Kész! Tudtam...nekem ezt meg kell nézni. Annyira szeretek álmodozni, tervezgetni. Csak olyan keveset teszek érte, hogy megvalósuljon. De hogy meg kell-e neki valósulni, azt az Úr tudja...én csak bele akarok simulni a tervébe.
Ebben a filmben egy fiatalember kap egy második lehetőséget, mivel az élet egyik pillanatában egy rossz döntést hozott és ez teljes mértékben megváltoztatta az életét, és azt a tervet, amit valójában Isten szánt neki...sikeres bankár lett, esze ágába se volt Bibliát olvasni, pedig annak idején teológiára akart menni, és volt egy keresztyén barátnője...Isten megmutatta neki azt az életet, amit elszalasztott a siker mámora miatt...Csodálatos család, egy csodálatos és istenfélő feleség, 2 gyönyörű kislány...és igen, lelkipásztori szolgálat...amikor észhez tért, hogy mit szalasztott el, Istenhez jött és már nem akarta többé a régi életét...De ez nem így működik. A döntéseinknek következménye van! Így neki is meg kellett birkózni azzal, hogy visszatér és NEMet mond azokra a jövőbeni tervekre, amiket szövögetett...Hmmm...neki így milyen egyszerű!-mondhatnánk...Vajon hányan látnánk be, hogy hibás döntéseket hoztunk, és hányan változtatnánk az életvitelünkön, ha Isten megengedni, hogy lássuk az eredeti tervet az életünkkel...?! Én kíváncsi lennék rá...De nagyon fájna a szívem, ha Isten valami teljesen mást szánt volna, mint amit most megélek...Bizonyára az Övé is fáj, ha így kell ránk néznie...
...Minden esetre Isten a rosszból is jót tud kihozni, minden javunkra van, akik hiszünk...na ez nem hatalmaz fel arra, hogy csináljunk amit csak akarunk...De megnyugtató, hogy mindig van második lehetőség, efelől nem lehet kétségünk...Isten segít a döntésinkben, ha alapból minden dolgunkban keressük Őt, ha ez így van, nem tudunk olyan nagyot "véteni", hogy azt ne lehessen kikorrigálni, csak lehet kicsit hosszabb és rögösebb lesz az út...
Egy életünk van, egy örök és egy lelkünk egy testben...legtöbbször hagyjuk is, hogy az test uralkodjon felettünk, az döntsön, az irányítson, mintha az olyan fontos lenne...Itt szoktuk elszúrni. Itt szúrom el a dolgokat én is, amikor hagyom, ez irányítson, amit a két szememmel látok, amit a két kezemmel megfoghatok, amit az eszemmel megérthetek, amiben van logika...A hit dolgai, nem ezek. Egyik sem. A hit arról szól, amit nem láthatok, nem foghatok meg, vagy nem foghatom fel, de érzem a szívemben, hogy jó lesz és ugrom is, vagy hegyekre mászom fel, oda megyek ahová "normálisan" nem is mennék...A kérdés magamnak elsősorban az, van-e hitem, hogy mindenben Istenre hagyatkozzak? Még nem látom mi lesz, de cselekszem...Ó, Uram, megtudom-e tenni?...
...Istenem te látod, hogy nem...Te látod, hogy kicsinyhitű vagyok még mindig, pedig már igazán megtanulhattam volna, hogy Te sosem akarnál nekem rosszat, és Te olyan jó vagy...
Bocsájtsd meg nekem a kicsinyhitűségemet, a döntésképtelenségemet, meg azt, hogy van bennem "Mi lenne, ha..." Nem kéne kételkednem Benned, csak egyszerűen hagyni azt, hogy nagy dolgokat vigyél véghez általam. Ahelyett, hogy töprengek, meg álmodozok, vagy épp siránkozok...hálát is adhatnék! Ehelyett engedem, hogy a Sátán körbe vegyen a félelmeivel, és elhitesse, hogy semmire nem vagyok képes, használhatatlan vagyok, hogy semmit nem értem el, nem is fogok, és úgy...úgy kell meg is halnom. Ó, add Uram, hogy ne higgyek neki, ő csak rosszat akar nekem, csak el akar választani Tőled, azt akarja, hogy ne legyen bennem szeretet, hogy csak stagnáljak, vagy épp a süllyesztőbe kerüljek...
Istenem! Én hiszem, hogy van egy csodálatos terved az életemre nézve, úgy szeretném, ha nem szalasztanám el a jó lehetőségeket, az áldásokat, amiket nekem szántál...Kérlek ne engedd, hogy a saját butaságaim, okoskodásaim, olyan dolgokba vigyenek, amelyek nem helyesek...Te tudod Uram, hogy én se akarnám ezt, de sokszor olyan erőtlen vagyok. Kérlek Te légy naggyá bennem, hogy Téged lássanak bennem, akár szavak nélkül is, mert sokszor szavaim sincsenek...Tudom Uram, hogy közel már az a Nap, amikor minden döntésünk és cselekedeteink nyilvánvalóvá lesznek...Uram, őriz meg attól, hogy azt kelljen látnom, hogy szomorkodsz afelett, amit itt e Földön oly sokszor elrontottam. Azt szeretném, ha látnád, hogy ragyogtál Bennem...én nem vagyok erre képes, fel se tudom fogni a Te hatalmadat...de nem akarom folyton a kételyt magamban, adj kérlek magabiztosságot, hogy tudjam a Te orcád velem jön bárhová is megyek, és bármit is teszek...Mert nálad semmi sem lehetetlen! Köszönöm, hogy te megígérted, hogy nem kell félnem...Uram, nem is akarok többé! Abban a helyzetben, körülményben, anyagi és lelki állapotban, amiben most vagyok, így ruházz fel azzal a bölcsességgel, hogy láthassam, hogy mi a terved, hogy értsem mit akarsz, és hogy meg is cselekedjem minden kételkedés nélkül! Szeretlek Atyám! Ámen!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)