2011. szeptember 20., kedd

Alkotni kell...

Nagyot. Maradandót...
Az ész nem szabhat határokat,
s az ember magasra tör,
az égig fel...
pedig ami kell,
arra nem így lel.

Csak egy karnyújtásnyira van az egész...
S te mégsem éred el?!

A szív egyszerűségében,
A szem tisztaságában,
A fej meghajtásában,
A roskadozó térdekben,
Az irgalmas kezekben,
A figyelő fülekben,
Az ártatlan gyermeki lélekben...
...Ott van az Isten!

A nagyságot így éred el,
Ha Ő az, aki magához felemel.
Alkotni csak így tudsz maradandót,
Ha te Hozzá leszel közel.

Lehet egy tol vonás,
vagy csak egy kedves szó...
Egy megfestett vászon,
vagy zongoraszó...
Szólhat a dal, pendülhet a húr,
Éghet a szív csillapíthatatlanul.

...Csak hagyd...
...hagyd, hogy megszólaljon benned a mű,
mit Alkotód kedvesen füledbe suttogott.
Hogy mit megmutatsz,
ne legyen keserű.
Nyomod legyen édes, ékes
...igazi remekmű.

:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése