Bevallom, azt hittem, hogy a ma esti ifin, ezzel a témával kapcsolatban, arról lesz szó, hogy az embert becsaphatják az érzései, legyen inkább kimértebb, megfontoltabb, racionálisabb, és minden az érzelmek ellen fog szólni.De egész más megközelítést kapott ez a két dolog. Persze nem baj, ha tényleg megfontoltan, nem kapkodva, tudatosan irányítjuk minden tettünket, legyen az bármilyen verbális, vagy nonverbális közvetítés a másik felé. Akár egy szó, köszönés, egy mosoly, vagy épp egy tartalmas/érzelmes beszélgetés. A racionalitás tudatos dolog, az érzelem viszont nagyon nem. Legtöbb esetben nem is tudjuk megfékezni, megszüntetni. Valakit nem szeretni nem lehet csak olyan könnyen, hogy ma eldöntöm, hogy nem szeretem és akkor kész elmúlik. De a gyűlölet se múlik el csettintésre. Olykor nagy harcokba kerülnek. Ilyenkor dőlnek el a dolgok az agyban, szokták mondani.
Vannak emberek, akik mégis az érzelmek kifejezése mellett érvelnek, de vannak legalább ennyien, akik viszont a racionalitás mellett ...Akkor most, hogy döntsük el, hogy adjunk-e hangot az érzelmeinknek, vagy az az ésszerűbb, ha inkább csendben maradunk és várunk?
Nézzük meg mi szól a racionalitás mellett...
A Biblia arról ír a Példabeszédek könyvében, hogy bölcsek legyünk, és legyünk késedelmesek a szólásra(Jakab 1:19-20). A bölcsesség kezdete pedig az Úrnak félelme(Péld. 9,1O). Vagyis, akkor nyisd ki a szádat, ha okosat mondasz. Ha csak rontanád a helyzetet, akkor jobb, ha megtartod magadnak, ami benned van, mert azzal senkinek a javára nem leszel. Se annak, akinek mondanád, illetve rosszabbik esetben magadat is csak bajba sodrod. Ne engedjük meg magunknak azt a "luxust", hogy meggondolatlanul oda bökünk szavakat - "mert mi most aztán megmondjuk a magunkét"-...vagy -"már nem bírom tovább magamban tartani..."-. A szavaknak melyekkel tulajdonképpen érzelmeinket, véleményünket fejezzük ki kitörölhetetlen súlya van, azaz következményei vannak, nem felejtődik el. Sokszor magamon is meglepődök, hogy kinek milyen mondata, hogy bevillan. Jobbik esetben egy-egy önkifejezés során mi is megkönnyebbülünk, és a helyzet megoldódik, vagy még jobb, ha boldog célhoz ér, azaz happy end-del zárul. :) De legyen az hirtelen felindulás, vagy tüzes szerelmi vallomás, próbáljunk meg 1O- ig elszámolni mielőtt nagy eszmefuttatásokat kezdenénk el, és legyünk tekintettel a másik emberre. És az a legbölcsebb, aki imádkozik is mielőtt gondolkodna, mert kevesebb csalódás éri. Gondolkozzunk kicsit hosszabb távra, mint arra, hogy mi lesz a beszélgetés pillanatában, vagy az azt követő percekben. Főleg, ha nem egyszerű dolgokról van szó. Ilyenek például a párkapcsolati kérdések.
Voksoljunk az érzelmek mellett is...
Ha érzelmekről beszélünk, leginkább a szerelem jut eszébe mindenkinek. Pedig egy emberben nagyon sok érzelem gyűlhet fel. De tény, hogy ezek között legintenzívebb és legszebb a szerelem, és annak kifejezése. Hogyan vélekedjünk hát erről?
Mi nők elég érzelmesek tudunk lenni, a racionalitás valljuk be, inkább a férfiak jellemzője, bár ez sem törvényszerű dolog. Minden esetre, mi vagyunk azok, akiknek nehéz leplezni az érzelmeiket. Általában ha haragszunk, ha valami nem tetszik, annak hangot is adunk, kiül az arcunkra, vagy épp tönkretesszük mindenki napját. :P De ez fordítva is igaz, vagyis ha épp jó kedvünk van, ha sikerélményben volt részünk, vagy ha szerelmesek vagyunk, akkor csak úgy virulunk, mindenkivel kedvesek vagyunk, szeretgethetnékünk támad. :D Most feltevődik bennem a kérdés, hogy rossz-e ez? Ha mondjuk ennyire kiszámíthatóak vagyunk az érzelmeinket illetően? ( Vagy egyáltalán kiszámíthatóak vagyunk? Mert ejha, hogy néha úgy tudjuk álcázni is magunkat, hogy semmi se sejthető. :P)
Bizonyos szinten veszélyes a dolog, mert tulajdonképpen másokat beengedünk abba a szférába, ami az intim életünket érintené, azaz megnyílunk, és akárhányszor tesszük ezt, egy kis részt "adunk" magunkból. Másrészt viszont Isten teremtett bennünket -de nemcsak a nőket- érzelmes lényekké. Szükségünk van arra, hogy kifejezzük, mert ettől vagyunk boldogok, és így tudunk másokat is boldoggá tenni. (A harag kifejezése semmilyen körülmény között nem tanácsos. Viszályt, feszültséget szít, az pedig senkinek nem tesz jót. Ha dühöngeni akarunk tegyük ezt meg magunkban, egyedül, és ha lenyugodtunk, akkor beszéljük ki magunkból megfelelő hangnemben a dolgokat az illető személlyel -őszintén!-, akivel a probléma adódott, vagy a társunkkal, legjobb barátunkkal. Ha magunkban tartjuk és magunkban őrlődünk, akkor egy idő után kiborul a bili, az viszont depresszióhoz, kimerültséghez is vezethet, vagy épp azzal veszünk össze folyton, aki nagyon nem érdemli meg.)
A másik dolog, amit ma megtanultam, hogy ne féljünk az érzéseinktől ( elsősorban pozitív érzelmek). Mi nem a félelemnek a lelkét kaptuk! Ha valaki iránt tiszták az érzéseink, vagy ha éppen csak megdicsérni szeretnénk, vagy valamiről határozott véleményünk van, azt ne szégyeljük elmondani, vállaljuk! Legyünk bátrak! Legyünk őszinték, de mindig tapintatosan kifejezőek és érthetők! Találjuk meg a helyes módját, ne aprózzuk el. De merjünk kezdeményezni/visszajelezni, HA kikértük Isten tanácsát ebben a dologban, és KAPTUNK is rá választ. Ne hamarkodjuk el, Isten jobban tudja, mikor érdemes szólni, vagy mikor kell csendben várni. Hiszen ideje van a Nap alatt mindennek, ideje van a szólásnak, és a hallgatásnak is.
Kedves nők!
Legyünk érzelmes lények. Szeretetteljesek. Kifejezők. De ne feledjük el, hogy a mi dolgunk az, hogy várjunk. Türelmesen, csendben, ha kell. Kövessük az engedelmességet, és keressük a békességet. Ne vegyük fel a „nadrágot”, ne fosszuk meg a férfiakat a szerepüktől! Ha vannak papucs férjek, és félénk fiúk, azért mi vagyunk a hibásak, mert az ő dolgukat is mi akarjuk csinálni! Elveszítik az Isten szerinti vezető, döntéshozó, és felelősségteljes tulajdonságaikat.
Kedves férfiak!
Ti, akik jobban tudtok előre látni, racionálisan gondolkodni, hideg fejjel gondolkodni, őrízzétek meg ezt a tulajdonságaitokat! Legyetek vezetők! Járjatok elől a hitben, és minden lépésnél legyetek megfontoltak, de az érzelmeiteket is merjétek a felszínre hozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése